2021. május 9., vasárnap

0012. 10 cím


A 12 nap - 12 írásgyakorlat kihívásával már hosszú évek óta szemezgetek, nem egy blogon jártam, ahol elkezdték és nem egy bejegyzést olvastam el, viszont én magam valamiért sose valósítottam meg, pedig több olyan pontja is van, amiről mostanra kiderült, hogy segít kilábalni az esetleges gödrökből. A napokban pedig ismét találkoztam egy-egy bejegyzéssel, ami ennek a kihívásnak az első napját öleli fel és kivételesen úgy éreztem, hogy ideje nekem is leülni és legalább ezt megcsinálni, mivel túlságosan nagy a fejemben lévő katyvasz, ami a történetek cím alatt él hetek óta. Vizsgaidőszak előtt és alatt mindig megsokasodnak az ötleteim, ez nem újdonság, viszont talán eddig még egyetlen egyszer sem volt ekkora a gubanc, mint amit jelenleg érzek.

Ha valakit érdekelne a kihívás, akkor Daremo oldalán megtalálja itt: katt! Annak idején ő talált rá az eredetire és ő is fordította le, amiért szerintem sokan hálásak lehetünk, hiszen írói és olvasói részről is jó látni, hogy mi várható a jövőben. Ugyan még nem döntöttem el, hogy megcsinálom-e mind a 12 napot, azonban jó esélyt látok arra, hogy ha mindet nem is, de néhányat meg fogok csinálni, mivel rájöttem, hogy úgy tudom a legkönnyebben áthidalni az írói hullámvölgyeket, ha teljesen mással foglalkozom, mint az épp aktuális történet vagy valamelyik másik ötletem, muszáj vagyok teljesen kiszakadni az adott történet környezetéből, máskülönben csak tovább szenvedek a gödörben.

Nos, most pedig jöjjenek az én címeim:


1. Elrabolt éveink

Technikailag ezzel csalok, mivel olyan történetekről kellene itt írnom, amiket szeretnék majd megvalósítani, ezt pedig nemcsak szeretném, hanem már el is kezdtem írni. Sőt, Wattpad-en már fent van belőle 3 rész, ami már rég olvasható. Szóval egy pici szabályszegést csinálok ezzel, viszont még annyira friss a történet, annak ellenére is, hogy december 31 óta olvasható az Előszava, ami miatt még idesorolom a megvalósítandó sztorik listájára. Pluszban, itt a blogon még nem kezdtem el a megosztását, így aki nem jártas WP-n, annak újdonság lehet ez a regény. A fülszövege már elérhető, illetve a karakterekkel is megismerkedhettek itt: katt! Hamarosan pedig érkezik is a történet beharangozó/köszöntő bejegyzése is.

Hosszú idők óta ez az első saját szereplős történetem, ráadásul, ha a megszületését is nézzük, elég fiatalnak mondható, hiszen az alapcselekmény tavaly született meg a fejemben. Több minden befolyásolt és szégyen vagy nem, de a megformálódáskor hatással volt rám a WP-n jelenlévő divathullám, ami szerintem még mindig övezi a maffiás történeteket és én is akartam egyet. Nos, itt meg is áll a dolog a divattal kapcsolatban, mert az ebben a témában született sztorikkal ellentétben én egy teljesen más oldalról akarom megközelíteni az egészet. Nem akartam a tipikus elraboljuk a női karaktert, mert megkívánta a maffia főnök, fogva tartja, fenyegeti, majd a végén minden happy és egymásba szeretnek dolgot megírni, hogy én legyek az ezredik író, aki erről akarja lenyúzni ugyanazt a bőrt. Szóval csavarni akarok ezen az egészen, ennek a végső elhatározása pedig akkor született meg bennem, amikor megnéztem a 365 nap című filmet (fura, de én se nem utálom, se nem szeretem, számomra semmivel sem volt rosszabb, mint mondjuk a Szürke) és ott is ugyanezt a klisé sorozatot kaptam meg, ami már elég unalmas. Ezért vettem a sztereotípiákkal felruházott bad boy leendő maffia főnököt, aki mindig mindent és mindenkit megkap és szembeállítottam egy nővel, akit hideg hagy teljes mértékben és ez nemcsak a játék része, akit nem tud megfélemlíteni, aki megfordítja a felállást és a vadászból prédát csinál. Természetesen tisztában vagyok, hogy ez sem egy egyedülálló megközelítés, de igyekszem kihozni magamból a legtöbbet, mivel hiába írom ilyen rövid idő óta, máris nagyon sokat jelent a számomra a történet, illetve a karakterek is, akikkel időközben már egy novellát is írtam, ami szintén érkezik majd a blogra.


2. Tavaszi zápor

Miután befejeztem az Őszi zivatart és megnyerte a BoWH romantikus kategóriáját, hatalmas lökést kaptam arra, hogy egyből neki kezdjek a folytatásának, azaz a Tavaszi zápornak. Kezdett egyre jobban letisztázódni előttem a cselekmény, a hiányzó darabkák is szépen lassan megkerültek, csakhogy megfogadtam korábban, hogy ha befejezem Aida és Fernando történetét, akkor az Elrabolt éveinkkel fogok foglalkozni és ezúttal ehhez tartani is akartam magam.

Ugyan ez a lelkesedés mostanra egy picit alábbhagyott, viszont ennek ellenére is biztos vagyok benne, hogy idővel végleg pont fog kerülni Aida és Fernando történetére, mivel hiába a válásuk, sokan vártátok a folytatást. Nem tudok pontos dátumot mondani, ahogyan nagyon a cselekményt se szeretném elspoilerezni, bár korábban napvilágot látott a fülszövege és a prológusa is, azonban ha valaki még emlékszik erre, akkor jobb, ha el is felejti, mert azóta teljesen más irányt vettek a gondolataim. Ugyanúgy lesz egy véletlennek mondható találkozása a két szereplőnek a válásukat követően, az évekkel később felbukkanó ex barát is a képben lesz, de itt meg is állunk a hasonlóságban. Azzal, hogy az Őszi zivatart átírtam és sokkal mélyebb árnyalatokat kapott, a folytatást is megváltoztatta és hiszem, hogy ezzel csak még jobb lesz, ha végre odakerülök, hogy elkezdjem írni. Bár az is igaz, hogy azt még a mai napig sem tudom, hogy a végén mi legyen Aida sorsa, vagyis inkább azt nem, hogy ki legyen a pára, ha egyáltalán lesz...


3. Megrepedt bizalom

Ez a történet, amilyen fiatal épp olyan komplikált. Az, mivel ebbe már eleve két alapötletet gyúrtam össze, amitől csak jobb lett és most már nem is tudnám elképzelni külön-külön őket. A Megrepedt bizalom egy meghatározó pontja Irama Crepe című dala, amit itt tudtok meghallgatni: katt! (Maga a dal miatt akartam, hogy mindenképp szerepeljen a címben a repedés szó, addig nem voltam elégedett, amíg nem találtam egy megfelelő kombinációt, ami végül az egész történetet szépen körbeöleli.) Nem tudok olaszul, viszont szerencsére találtam angol fordítást (bár ki tudja, hogy az mennyire jó/pontos...) és az alapján találtam benne egy sort, ami teljesen megfogott és addig nem is hagyott békén, amíg nem kezdtem el felépíteni belőle egy alapcselekményt. Először csak a hangzása fogott meg a számnak, aztán a videó klip néhány mozzanata, majd ez a dalszöveg részlet: 

Lo so che tuo padre preferisce quello scemo
(I know that your father prefers the idiot guy)
Dice sarò sempre un delinquente coi segni sulla pelle
(He says I'll always be a thug with the marks on the skin)

A másik meghatározó pont egy riport volt, ami a lelki segítő telefonos központokról szólt a covid idején, rögtön rápörgött az agyam és nagyon hamar megalkottam a női főszereplőt, aki egy ilyen központban önkénteskedik és így sodorja össze a "szél" a férfi szereplővel, aki magányában valamilyen megfoghatatlan indokból felhívja a segélyvonalat. Ez a "kapcsolat" viszonylag sokáig csak az éterben létezik, nem találkoznak, ami a kialakult járvány helyzetnek is köszönhető, de ezt leszámítva sincs benne a női karakterben ez a gondolat, még annak ellenére sem, hogy élvezi a társalgásaikat.

Nos, ezt a két ötletet gyúrtam össze és így született meg a Megrepedt bizalom, ami három gyerekkori barátról fog szólni, akik egy pici szicíliai halász/üdülő faluban fognak élni szegényes, de boldog környezetben. Az egyik fiú mindig is többre vágyott, ki akart törni a szegénységből, arra vágyott, hogy gazdag legyen és ugyanúgy szórhassa a pénzt, mint azok a turisták, akik a faluba érkeznek nyaralni. Mivel a lány és a másik fiú meg van elégedve azzal, amit az élet adott nekik, így viszonylag hamar ki fog ütközni az ellentét és bármilyen erős is volt köztük a baráti kapcsolat, egy ponton megtörik és visszafordíthatatlanul elindul a vég felé.

Maga a történet a napjaikban fog játszódni, amikor már mind felnőttek és szétsodorta őket a szél, vagyis a lány és a másik fiú továbbra is kapcsolatban maradtak, nagyon szoros kapocs alakult volna ki közöttük mióta a trió harmadik tagja önként kivált a barátságukból. Ráadásul nem sokkal utána el is költöztek volna a családjával, így teljesen megszakadt volna köztük minden és azóta se hallottak róla. A lány éjszakánként egy telefonos segélyközpontban lenne ügyeletes, míg a barátja több ezer kilométerre dolgozik, mint ügyvéd, a bonyodalom pedig egy telefonhívással fog kezdődni, aminek a hatása, következménye majd csak a nyár végén mutatkozik meg, mikor nemcsak a barátja érkezik haza a kis falucskába, hanem a hívó is felbukkan.

Alapvetően egy könnyed nyári történetnek szánom, némi bonyodalommal fűszerezve, de az is igaz, hogy mondhatni napról-napra változik a fejemben a cselekményszál, így én magam sem tudom, hogy a végére mi fog kerekedni belőle. Azt, hogy mikor fog rákerülni a sor, még nem tudom, viszont az igazság az, hogy egy picit a többi ötletem most háttérbe szorította ezt a trió/négyest, így valószínűleg ez még várat majd magára.


4. A pálya szerelmesei

Azt hiszem, bátran mondhatom, hogy az összes közül ez lesz az egyik legjobban várt, ha azokra az olvasókra gondolok, akik a kezdetek óta vissza-visszatérnek és keresnek rajtam egy-egy történetet. Vagyis igazság szerint csak ezt az egyet szokták kérni, mintha mást nem is írtam volna, legalábbis néha olyan érzés.

A pálya szerelmesei egy már befejezett történetem, amit most márciusban kezdtem el újra feltölteni. Ha lehetek őszinte (bár több helyen már ezt elárultam), egyáltalán nem értem, hogy miért ilyen "népszerű", mivel rengeteg hibája van és most itt nem a helyesírásra gondolok. Átolvasás közben csak fogom a fejem, hogy én ezt tényleg leírtam anno? Szóval a mai napig tanácstalanul és értetlenül állok az egész előtt, főleg, hogy sajnos vagy nem, ennél a tizenhárom éve elkezdett történetemnél nagyobb az aktivitás olvasó részről, mint az Őszi zivatarnál, amivel meg vagyok elégedve száz százalékig...

Évek óta tervezem, hogy átírom, most pedig, hogy újra foglalkozom vele még nagyobb erővel van bennem ez az elhatározás, bár azért némileg kétlem, hogy az új verzió is ugyanígy be fogja vonzani a régi olvasókat, ennek ellenére fejben már nagyon sok minden megvan és szerencsére már el is kezdtem vázlatozni ezeket. Azt már most tudom, hogy sok mindenben fog változni, jobban elvégzem a kutatómunkát, mint amikor elkezdtem írni, persze alapvetően is rengeteget fejlődtem, ezt pedig ezzel a történettel is szeretném megmutatni. Rengeteg felesleges dologtól meg akarom szabadítani, ami az eredetiben csak egy "jelentéktelen" mellékhajtás volt, amire alapvetően semmi szükség nem volt, csak beleestem a kezdő írók csapdájába és egy történetbe akartam belezsúfolni mindent.

Azért az alapkoncepció megmarad, a kezdés a 2008-as Európa Bajnokság lesz, Lara és Fernando itt fognak találkozni, a későbbiekben ugyanúgy fel fog bukkanni Frank, mint az eredetiben. Ugyanakkor sokkal reálisabbá szeretném tenni a történetüket, Lara nem lesz egy majdnem Mary Sue karakter, nem lesz annyi pasi ugye és nem is lesz az a Wonder Woman, akinek anno megalkottam. Mélyíteni szeretném az egészet, mivel ahogy haladok a fejezetek átolvasásával csak az van bennem, hogy nagyon felületes voltam, hogy csak azt írtam meg, amit a felszínen láttam, miközben ennél jóval többet is kihozhattam volna már akkor a történetből. Pont emiatt szeretném ezt az újraírást, mert ennél jóval többet érdemel Lara és szeretném megadni neki azt a regényt, amit megérdemel, aztán pedig majd meglátjuk, hogy mi lesz a további sorsa.


5. Az első

Nos, ez az a történet, amiről már én magam se tudom kapásból, hogy hányszor kezdtem el és hányszor hagytam aztán félbe, most pedig ismét itt szerepel a listámon, amin a megvalósítandó ötletek szerepelnek. Ráadásul igazság szerint, most csak folytatnom kell, mivel a legutóbbi nekifutásra már egy olyan verziót sikerült felépítenem, amivel teljes mértékben meg vagyok elégedve, amin már csak finom hangolásokat kell csinálnom nem többet. Ugyan, amikor pár hete felemlegettem magamban a történetet egy novellának köszönhetően, volt olyan gondolatom is, hogy megint variálok az időrendjén, a végén mégis inkább amellett döntöttem, hogy maradok Az első eredeti verziójánál, mert kivételesen ezen a címen ez az első próbálkozásom és a meglévő fejezeteket majd csak átolvasom, hogy a helyesírási hibákat javítsam belőle.

Alapvetően egy picit talán ráhúzhatjuk a sztorira a tündérmese jelzőt, hiszen a hétköznapi lány egy véletlennek köszönhetően összetalálkozik az ismert sportolóval és ugyan nincs első látásra szerelem, csak vonzalom, viszont könnyedén kitalálható a végkifejlet. Ez is egy könnyed nyári regény, bár mostanában az is igaz, hogy amennyire egyértelmű, hogy a romantikus történetek végén happy end van, én úgy szeretem ezt egyre inkább megcáfolni ezt és külön utakra terelni a főszereplőket. Nem mondom, hogy itt is ez lesz, azonban az biztos, hogy ez nem lesz egy egyszerű románc, ahol nincsenek buktatók és nehézségek, ami a karakterek útjába, kapcsolatába állna és most nem a tipikus ex barátnő folyton felbukkan klisére gondolok, mivel maga Olívia és Fernando szituációja megannyi lehetőséget nyújt, hogy ne kelljen ehhez a kártyához nyúlnom. Arról nem is beszélve, hogy a lány részéről itt rengeteg első megtapasztalásról beszélünk, így a felfedezés minden pillanatát szeretném megírni, legyen az akár pozitív, akár negatív, hiszen ezek mind Olihoz tartoznak.


6. Kívánságok éjszakája

Jelenlegi terveim szerint ez az utolsó RP fanficem, legalábbis ötlet szinten az, aztán ki tudja, hogy mit hoz a holnap, mivel az utóbbi időben kezdenek visszatérni a focistáim. Annyi mentségem van (ha szükség lenne rá), hogy ez is egy már elkezdett történet, csak aztán abbamaradt. Kivételesen ebben már Sergio Ramos a férfi főszereplő, nem Fernando, aki szerintem az RP ficeim kilencvenöt százalékát birtokolja, ha a karaktereket nézem.

Ahogyan a többi sztorinál, itt is el tudom mondani, hogy ez is a fejemben volt mindig is, hiába maradt félbe, ráadásul itt igazán még be se indultak a történések, a címadó éjszakáig el se jutottam, amit mindenképp szeretnék majd orvosolni. Viszont mielőtt tovább haladnék mindenképp sort kerítek egy ráncfelvarrásra, mert több apróbb buktatót felfedeztem és szeretném is kicsit lerövidíteni, mivel most már úgy érzem, hogy túlságosan el akartam nyújtani (mint ahogyan a legtöbb félbehagyott történetemnél is tettem...). Illetve időközben rengeteg új fejleményt eszközöltem, ami az alapcselekményen is változtatni fog, ami szerintem szükséges is volt.

Az alapkoncepció továbbra is az, hogy a női és a férfi karakter is egy-egy kapcsolatból menekül, ki így, ki úgy és egymásnál találják meg azt a nyugalmat, amit egy ideje már kergettek. Viharos gyorsasággal alakulna a kapcsolatuk, miközben megmaradna a levegőben továbbra is a kérdés, hogy mi lesz akkor, ha kiderül, hogy mégis Sergio babájával terhes az ex? Mindemellett Carolina részéről sem lesz olyan egyértelmű ez a kapcsolat és nemcsak a félelme miatt, hogy ismét padlóra fog kerülni. Szeretném, ha nemcsak az adná meg a bonyodalmat az életükbe, hogy vajon ki a pici apja, ha nemcsak ezen múlna a boldogságuk, ha végül persze ez lesz benne a döntő. Szóval amellett, hogy rövidítek, szeretnék egy picit bonyolítani a cselekményen, ha sokkal árnyaltabb lenne, amihez majd a kívánságok is hozzá tesznek majd, hiszen ezeknek fontos szerepük lesz még.


7. Echo

Ezzel a történettel pedig áttérek egy teljesen új és más terepre, mivel korábban még sose próbálkoztam fantasyvel. Fejben már nem egy sztorit kitaláltam, megterveztem, de ez az első, amit olyan komolyan tervezgetek, hogy idővel ténylegesen el tudnám kezdeni írni. Egy novellát már ugyan írtam, de ott egy meglévő világban alkottam, az Echo (a cím még persze változhat) viszont teljesen a saját elképzeléseim alapján épül fel, bár elég képlékeny még minden, mivel jóformán a fő cselekményt ismerem oda és vissza, tehát egy világ építés még vár rám. Igen, ezzel meg is döntöttem a kijelentésem, hogy neki is tudnék kezdeni írni, viszont a jelenetek annyira előttem vannak és olyan szívesen leírnám őket... csak hát ehhez még kellene egy kis tervezgetés.

Az alapelképzelés szerint a világban egy fontos viadalt rendeznek (nem, nem az Éhezők viadalát, nem disztópiának szánom), amin különböző fajok vesznek részt. A kezdés előtti estén beállítana egy újabb küldöttség, ami miatt már majdnem kirobbanna egy kisebb harc, azonban a viadal szabályzatára hivatkozva, az ott lévők nem tehetnek semmit, mivel nekik is van joguk részvételhez. Ebben a küldöttségben lenne Echo is, aki néma csöndben, rezzenéstelen arccal szemléli végig a történéseket és fogadja a halált ígérő tekinteteket, mivel nem a "mestere" fog szerepelni a különböző küzdelmekben, hanem a fiatal nő, aki természetesen tudja, hogy hatalmas hátránnyal indul, mivel a többiek mind azért fognak harcolni, hogy őt megöljék és ezáltal ne ők nyerjék meg a viadalt. Ráadásul mivel semmi erőt nem éreznek benne, egy egyszerű halandónak tartják, így nem is gondolják, hogy a kiiktatása olyan nagy feladat lenne...

A történet magát a viadalt ölelné fel, az egésznek szeretnék egy kicsit misztikus, középkori hangulatot adni. Rengeteg ilyen sztorihoz illő dalt hallgatok mostanában és csak úgy jönnek rá a jelenetképek a fejemben. Ugyan itt elsősorban a harcról és Echo sorsáról lesz szó, de azért magamhoz híven csöppentek bele némi romantikát is, de tényleg nem ezen lesz a hangsúly. Emiatt is vagyok ezzel a regénnyel kapcsolatban olyan izgatott, mert ezzel nagyon kilépek a komfort zónámból, mivel alapvetően a romantikus irományok az én otthonom. Szóval már nagyon várom, hogy neki kezdhessek!


8. Sicko

A Sicko-val (szintén változhat még a cím) újra visszakanyarodok a fanficekhez, viszont itt a DC világában fogok mozgolódni és nem élő személyeket fogok a történetembe beemelni. Azt halkan jegyzem meg, hogy nem vagyok agyonművelt, nem ismerem a képregényeket, csak néhány filmet láttam és azok alapján jött az ötlet. Szóval valószínűleg nem lesz ez a rajongók kedvence, főleg, hogy nekem például bejött a Suicide Squad film és épp ez adta az ötletet. Természetesen végezni fogok kutatómunkát, amit már el is kezdtem, kaptam egy remek oldalt, ahol egy csomó mindent összesítenek, így azért reményeim szerint nem fogok olyan nagy marhaságokat írni.

A történet Harley Quinn szökése után indulna, amikor is Rick Flag újra a Belle Reve-be repül, hogy új tagokat válogasson az osztagba, mert Waller újabb küldetéseket akar a nyakukba dobni. Már egy szűkített listával érkezne, amihez persze újfent nincs kedve, hiába mentették már meg a világot az osztaggal korábban, még mindig nem hisz abban, hogy ez lenne a megoldás, de a parancs az parancs a számára. Utoljára hagyná a legtöbb gyilkosságot a háta mögött tudó fegyencet, akiről a bevallott bűncselekményeken kívül szinte semmit sem tudnak, azt se tudják biztosra, hogy metahumán-e. Az aktája után legszívesebben elsőre kiszortírozta volna, nem akarna semmiképp egy gyilkológépet a világra ereszteni még akkor se, ha ez lenne az utolsó esély, hogy megmentsék az emberiséget, viszont a legnagyobb döbbenetére a föld alatti cellában egy teljesen nyugodt, külsőre egy hétköznapi fiatal nőt lát, aki mellett az utcán elsétálna és nem gondolná, hogy bűnöző. Nos, ez addig maradna így, amíg meg nem szólal a rab, aki pár mondat után bele is mászott volna a fejébe és dühödten hagyja faképnél, ahogyan egyébként azt kívánja is a fogvatartott. A bonyodalom pedig ott kezdődik, amikor riasztják az Öngyilkos osztagot és Sicko mégis jelentkezne, hogy velük tart, hogy segítsen megoldani a gondot.

Természetesen ennél jóval többről van szó, mint egy újabb feláldozható rabról, nemcsak ennyiből állna a sztori, főleg, hogy a végével most bajban is vagyok, mert több végkifejlet is az eszembe jutott. Ez is még kidolgozásra vár, de van pár olyan jelenet, ami már hónapok óta a fejemben villog és nem hagy nyugton.


9. Apró üzenetek

Az Apró üzenetek a Vibe címet viselő duológiám első kötete lesz, amit egy ideje már tervezgetek, korábban megszületett az ötlete, mint az Elrabolt éveinknek, végül mégsem ezzel kezdtem el foglalkozni. Ennek ötletét a mindennapjaimból merítettem, mivel annak ellenére, hogy két éve megvan a fenti képen láthatóhoz hasonló autóm, csak a kis tesója, a mai napig megbámulnak, ha kiszállok belőle. Persze azóta már sok mindent hozzápakoltam, viszont az alapja ez lett.

Camila egy Los Angeles-i autó műhelyben dolgozik, mint az ügyfelekkel kapcsolatot tartó alkalmazott, illetve a végzettségéből és hobbijából adódóan, szabadúszó videósként dolgozik, illetve saját maga is szerkeszti meg ezeket a kis filmeket. A munkájával járó életérzés nagyon hamar magába szippantotta őt is, egy dögös sportkocsija lenne, amiért a pasik odavannak, főleg, ha meglátják, hogy egy csinos nő száll ki belőle. Versenyekre, találkozókra jár, ezekről különböző filmeket, anyagokat készít és élvezi az életét, ami addigra már egy nyugodt mederbe került. Ekkor érkezik meg a világjárvány, aminek köszönhetően a harmincadik születésnapját is a korlátozásoknak megfelelően kell ünnepelnie. Maga a történet akkor indul, mikor ajándékba kap egy új Audi modellt, így bármennyire is sajnálja kénytelen eladni a szeretett autóját, amire hamarosan érkezik is a telefon. A személyes találkozást többször is elcsúsztatják, de ettől függetlenül kapcsolatban marad a férfival és hamar átfordul az egész valami többe, mint sima adás-vétel. Napok múlva már nem az eladó autó miatt társalognak, ami egészen addig tart, amíg ki nem nyithatnak az üzletek és a műhelybe be nem sétál a férfi, aki nem a megfelelő Cam becenevű növel kezd elbeszélni az eladó kocsiról, aki viszont úgy társalog a jóképű férfival, mintha tényleg őt kereste volna. Mindemellett Camila életében fel fog bukkanni Colton is, akivel a kezdeti baráti viszony lassacskán valami másba fog átcsapni.

Alapvetően a történet arról akar szólni, hogy mennyire más kép alakulhat ki egy-egy emberben, ha eleinte csak írásban vagy hívásban érintkeznek, ha nincs egy arc, amihez a hangot, személyiséget társíthatnak és mindez a személyes találkozás során milyen gondokat okozhat. Persze itt lesznek más hátráltató tényezők, mint az a másik Cam becenevű nő, aztán Colton is, aki már akkor kerül a képbe, mikor Camila már javában ismerkedik a telefonos pasival (neki sajna még nem találtam nevet...). Szintén egy kisebb nyári sztoriról van szó, ami mögött azért jócskán több van, de ez már a második kötet, az Apró dallamok fogja tartalmazni.


10. Egynyári szerelem

Ez a történettel is csalni fogok, nem is kicsit, mivel ez valójában se nem új, se nem ismeretlen valahol. Amikor Az elsővel kapcsolatban gondolkodtam, hogy mi legyen a sorsa, felvetődött bennem, hogy mi lenne, ha az egészet átírnám úgy, hogy csak saját szereplők legyenek benne, hogy ne legyen benne egyetlen létező, ismert sportoló? Így született meg az Egynyári szerelem, aminek az alapkoncepciója Az elsőből indul ki, viszont mivel az egész más megvilágításba kerül ezzel a változtatással már nem is mondható ugyanannak, csak néhány vonásában fog megegyezni. Persze jogos a kérdés, hogy akkor mi értelme van az egésznek, azonban az igazság az, hogy bármennyire is friss ez a gondolatom, nagyon megmaradt a fejemben és lett jó pár olyan eleme, ami mondjuk sokkal jobban a magaménak érzek, mint ami Az elsőben szerepelni fog, vagy már szerepel.

Ez is egy nyári történet lenne (azt hiszem, kijelenthetjük, hogy valamiért nagyon ragaszkodom ehhez az időszakhoz), egy nyaralás folyamán a véletlen sodorná össze többször a két fiatalt, akik között lenne egy alapvető szimpátia és vonzalom, aminek köszönhetően elkezdenek szép lassan ismerkedni. A lány nagyon könnyedén megtalálná a közös hangot a srác barátaival, emiatt egy idő után már közös programokat is terveznének. Természetesen a két fiatal között elkezdene alakulni a románc is, viszont ennek egyrészt az vett végett, hogy a srác épp egy szakítást akart kitombolni a szigeten a bátyja legénybúcsúja mellett, illetve az ex az nem is nyugodott volna bele ebbe, másrészt pedig két külön országban élnek és alapvetően sem gondolja úgy a lány, hogy több lehetne ez, mint egy nyári kaland mindkettőjük részéről. Emiatt sem történik végül köztük semmi, mert a srác tiszteletben tartja a lány döntését, miszerint nem akar egy ilyen kalandba fejest ugrani, ennek ellenére mikor nekik haza kell indulniuk az esküvőre abban maradnak, hogy tartják a kapcsolatot, amit a a srác fog komolyabban venni.

Nos mondhatjuk, hogy itt véget is érhet a történet, mindketten így is vannak vele, csakhogy a lány elhallgatta volna azt az apró információt, hogy a nyaralásuk végén nem az otthonába, hanem a nővéréhez fog utazni, ami történetesen ugyanazt az országot jelenti, mint amit a pasi az otthonának nevez és a két város között ugyan több órás út van, de az természetesen leküzdhető. A cselekményeket pedig az fogja még inkább beindítani, hogy amikor a lány szülinapját ünneplik egy étterembe, ott lesz a pasi egyik barátja, aki szintén ott volt a nyaraláson és végül egy megosztott fotó elárulja a lány hollétét.  A java pedig csak ezután kezdődik, ekkor indul be az Egynyári szerelem igazán és a végére fog kiütközni, hogy ez is csak egy kaland lesz nekik vagy végül mégis annál több lesz.

Tehát ez lenne az én 10 címem, bár kapásból még fel tudnék sorolni kettőt-hármat, amit kihagytam, de azoknak még ennyire sem találtam meg a címét, mint itt néhány projektnek. Lehet, hogy hamarosan ezeknek is kerítek egy bejegyzést, mivel jó volt mindezt kiírni a fejemből, bár tény, hogy sok helyen nem írtam le, hogy mi is akar lenne az alap történet, azonban már ezzel is sikerült egy picit összegeznem magamban a dolgokat és valamennyit kibogoztam abból a gubancból, amiért már megérte megírni a kihívás első napját.