2021. október 6., szerda

0013. Életjelek


Elég régen jelentkeztem már itt, hetek óta halogatom a design cserét és a bejegyzések írását, miközben párszor megígértem, hogy a napokban már tényleg jelentkezni fogok... szeretnék elnézést kérni mindazoktól, akik várták itt vagy A pálya szerelmesei blogon a friss posztokat! Az utolsó jelentkezésem óta nagyon sokáig egy fajta válságban szenvedtem, ha az én kis buborékomról volt szó, szenvedtem, nem ment egyáltalán az írás és az átolvasás se esett jól. Egyszerűen nem tudtam semmit sem csinálni, amit néhányan vártak tőlem és mindez még most is így lenne, ha nem jött volna egy hirtelen ötlet, ami mondhatni megmentette a kis itteni világomat, de erről majd kicsit később.

Nos, még emlékszem, hogy ígértem egy búcsúzó bejegyzést az Őszi zivatartól, amit tényleg meg akartam írni, viszont mivel lassan egy éve annak, hogy végeztem az átírásával, ezt lehet elengedem mostanra. Egy picit sajnálom, mivel jelenleg ez az egyik egyetlen befejezett történetem, szeretem és megérdemelné a szép lezárást, azonban az is igaz, hogy mostanra már más élvez prioritást. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy elfeledkeztem a Tavaszi záporról, egyszer neki fogok kezdeni, de jelenleg nem biztos, hogy van elég lelki erőm, hogy visszatérjek Aidához. Ráadásul, ha már megemlítettem A pálya szerelmeseit, akkor tudom, hogy sokan várják a fejezeteit és szeretnék újraolvasni az egészet, amivel szintén elmaradtam, így ha már fanfictionnel akarok foglalkozni, akkor ott van az is. Tudom, hogy ezzel a történetemmel kapcsolatban is vannak kérdések, hogy mikor lesz már folytatás és egy ideje agyalok is rajta, csak ha lehetek őszinte, elég nehezen megy a fejezetek javítása, mert legszívesebben az ablakon dobnám ki az akkori önmagammal együtt, hogy én ezt tényleg képes voltam leírni... ettől függetlenül arra az elhatározásra jutottam, hogy az idei NaNo alatt ennek a szerkesztésével, javításával fogok indulni és akkor rendszeresen fel is töltöm majd az elkészült részeket. Szóval megválaszolva sokak kérdését, egy hónap múlva érkezni fog az a nagyon várt fejezet, addig pedig még egy kis türelmet szeretnék kérni tőletek!

Ahogy fentebb is említettem elég mély gödörben voltam az év közepe tájékán, pedig az elején még nagy lelkesedéssel kezdtem bele az új regényembe és a fejben tervezése nagyon is jól ment, de az írása már annyira nem. Hónapok óta nem is írtam hozzá egy sort se, ami valahol fáj, mert imádom a szereplőket, itt is beharangoztam, hogy hamarosan hozni fogom az ismertetőt, a szereplőket, az Előszavát, aztán a végén minden elmaradt. Próbáltam rájönni, hogy mi ennek az oka, mi lehet a háttérben, mi gátol, viszont egyetlen értelmes választ se találtam. Egyszerűen nem tudtam írni a fejezeteit, hiába láttam magam előtt kristálytisztán a jeleneteket. Ez már jóval az előző bejegyzésem megírása előtt elkezdődött és még utána is folytatódott addig, amíg el nem kezdtem ezt kibeszélni magamból, illetve nem jött az a hirtelen ötlet, hogy valami egészen mással kellene foglalkoznom. Ugyan a 10 címes posztban megemlítettem nektek az Egynyári szerelem című regényemet, írtam is róla, azonban akkor még egyáltalán nem is szerepelt a terveimben, valahol a lista legvégén volt, bőven a tizedik hely után, mégis úgy néz ki, hogy ez lett az én megmentőm. Váratlan volt a gondolata, hogy kezdjem el kidolgozni az alapját, de hatalmas lelkesedést hozott magával és még több motivációt, ami pedig még örömmel telibb, hogy ez azóta nemhogy laposodott volna, hanem tovább fokozódik! Talán a pályám kezdetén írtam ilyen könnyedén, van olyan fejezete, amit egy nap alatt írtam meg és a többit is nagyon hamar sikerül összehozni, szenvedés nélkül.

Természetesen május óta rengeteget alakult, már nem teljesen abba az irányba haladok vele, ahogyan akkor azt gondoltam. Viszont a legfontosabb, hogy ezzel haladok, hatalmas vágy van bennem ezzel kapcsolatban, a főszereplő pasi őrületbe kerget, persze jó értelemben és egyszerűen felszabadultnak érzem magam írás közben, nincs rajtam semmi kényszer, nem lóg felettem a mondat, hogy már meg kellett volna írnod. Azt hiszem, bátran kimondhatom, hogy a szívemben már most olyan helyet foglal el, mint mondjuk a Pálya (bár ennek a régi verziójával nem vagyok kibékülve, de ettől függetlenül nagyon sokat jelent) vagy az Álmom (Az első), ez pedig nekem nagy szó, mivel ez a kettő a szívem csücske, mondhatjuk az én fő műveim. Persze az is sokat segít benne, hogy valahol Az első átirata az Egynyári szerelem, azonban így a 3. fejezet után bátran mondom, hogy teljesen más, mindössze pár közös vonásuk van, a többit teljesen átformáltam.

Tehát a blog új külsője az Egynyári szerelemhez igazodik, ez lesz a következő történet, amit itt olvashattok a blogon. Hamarosan fel is töltöm a Könyvespolcra, de természetesen külön posztban elhozom róla az információkat és utána jön is majd az 1. fejezete, ami reményeim szerint, tetszeni fog nektek!

Addig is még egyszer elnézést mindenkitől, aki várta a bejegyzéseimet és hálásan köszönöm, ha van itt még valaki és várja az Egynyári szerelemet!