2019. január 19., szombat

0003. Speeding cars

Viszonylag sokat gondolkoztam azon, hogy miről is szóljon a következő bejegyzésem, több ötletem is volt, végül mégis valami egészen mást hoztam, mint amivel eredetileg érkezni akartam. Az elmúlt kb. egy hétben elkezdtem dolgozni egy kisebb történetet, erről terveztem, hogy hozok némi információt, aztán egyszerűen közbe szólt az életem és a fenti dal is. Összekavarták az elképzeléseimet, folyton a dallamot dúdolom magamban, a szövege ismétlődik újra és újra a fejemben és megannyi jelent ugrik fel előttem a rövid kis cselekményből, hiszen mindössze egy novelláról van szó.

Korábban még sose hallottam és nem is futottam bele a Walking on cars nevű együttesbe, egy dalukat se ismertem. Ezt a YouTube változtatta meg a Speeding cars-zal, mint ajánlás, ami tetszhet nekem. Alig pár napja volt ugyan, de nem tudom megmondani, hogy miért klikkeltem rá, azonban nagyon örültem és örülök még mindig, hogy ezt megtettem. Azóta teljesen a fejembe költözött és talán a jelenlegi helyzetemet más dallal nem is lehetne jobban összefoglalni, azt hiszem. Első hallgatásra beleszerettem, és ahogyan a szövegre is egyre jobban odafigyeltem, csak az lebegett előttem, hogy ez most az én dalom, zeném. A hangzása, az énekes hangja teljesen elvarázsolt, ahogyan a jelentése is. Ugyan nekem csak egy háromszögben van, vagyis inkább már volt részem, az egyik pont voltam, viszont ezt leszámítva, kísértetiesen hasonlít arra a szituációra, amin keresztülmentem az elmúlt hetekben. A rám gyakorolt hatását szerintem jól mutatja, hogy az első hallgatás óta ez lett az új csengőhangom a telefonomon.

Többször szembetalálkoztam már azzal a megfogalmazással, hogy annak, aki ír a legjobb tanácsadó és ihlet merítési hely az élet. Ez természetesen már nálam is előfordult, hogy az irományaimban valamilyen szinten megjelentem én vagy a tapasztalataim. Azonban ennyire talán még sose hagytam, engedtem, hogy az életem belefolyjon az alkotásaimba, inkább csepegtettem. Most viszont úgy érzem, hogy szükségem van arra, hogy kiírjam magamból a történteket, hogy minden kis szálat lezárjak magamban, még ha a háromszög másik pontja ezzel nincs egy véleményen…

Magáról a novelláról nem szeretnék sokkal többet elárulni, hiszen már így is lerántottam a leplet az alap szituációról. Természetesen vannak olyan elemek, amelyeket megváltoztattam, kihagytam vagy épp hozzáadtam ahhoz, ami valójában történt, mindezt kiegészítve a címadó dallal. Emiatt nyugodtan mondhatjuk, hogy egy songfic lesz, főleg, hogy a dalszöveg is fel fog majd tűnni a sorok között. Ugyan ténylegesen még nem kezdtem bele az írásba, azonban úgy érzem, hogy jól fogok haladni vele és talán a jövő hét vége felé már hozni is tudom majd a kész irományt.

Addig is ajánlom mindenki figyelmébe ezt a dalt. Talán akad majd rajtam kívül más is, akinek olyan jelentőségű lehet majd, mint amilyen nekem lett ezalatt a pár nap alatt?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése