2019. április 30., kedd

0010. Könyvtár bővítés 2.

Már napok óta tervezgettem, hogy nekikezdek ennek a posztnak a megírásának, főleg, hogy ez annak ellenére nem lesz olyan hosszú, hogy több könyvet is rendeltem. Pár napja a bejegyzés alapját ugyan már bepötyögtem, de jött A pálya szerelmesei és teljesen keresztül húzta a számításaimat. Mondhatni azt a kisujjamból kiráztam, míg ennél eléggé sokáig gondolkodtam, hogyan is kezdjek neki az egésznek. Mostanában egy kicsit tanácstalan vagyok, ha bevezetőkről van szó, még úgyis, ha először a füzetembe körmölök. Azonban reményeim szerint a tegnapi poszt gyors megírása valamit elindít bennem és újra könnyedén fog menni minden.

Azt hiszem, sikerült elkanyarodnom az eredeti témától, mely egyébként a márciusi könyv beszerzésemről szól. Ahogyan korábban írtam, mostantól már csak egy hónapot fogok alapul venni a poszt sorozathoz.

2019. április 29., hétfő

0009. A pálya szerelmesei

Azt hiszem, szinte már mindenki unásig tudja, hogy több, mint tíz éve blogolok, mivel a legtöbb bejegyzésemben ezt megemlítem. Ennyi idő után mégsem büszkélkedhetek régóta üzemelő bloggal, vagy több befejezett történettel. Akad ugyan pár, amit sikerült végig vinnem, a legtöbb szerintem egy vagy pár részes novella, de a pályafutásomat inkább a félbehagyás jellemzi, amire természetesen nem vagyok büszke. A pálya szerelmesei pont a kivételbe esik, hiszen ez az egyik befejezett regényem (szerintem az egyetlen is a terjedelmét figyelembe véve), amivel egy korszakot kezdtem el annak idején. Hogy miért is íródik meg ez a bejegyzés, még én magam sem tudom igazán, mivel az év elején írtam arról, hogy szeretném másban kipróbálni magam, most mégis visszanyúlok a gyökereimhez, viszont inkább kezdjük a legelején.

Tartva magam a hónap eleji elhatározásomhoz, Meghan March könyveinek szenteltem az áprilisomat. Elég jól is haladtam, viszont a negyedik elolvasott történet után muszáj voltam szünetet tartani, mert már túl sok volt a túlfűtött világ és a mocskos szájú pasik. Valami visszafogottra, romantikusra és legfőképp szex mentesre volt szükségem, azonban más szerzőtől nem akartam közbe iktatni egy regényt, így más után néztem. Ugyan van pár netes történet megnyitva a böngészőmben, amit mindenképp szeretnék elolvasni, mivel felkeltették az érdeklődésemet, mégsem ezeket vettem elő.

Rólam tudni kell, hogy szeretek mindent először egy füzetbe leírni, legyen az egy kis jelent, vagy egy bejegyzés (bár ezt most éppen ebből a rutinból kimarad). Az eltelt évek alatt rengeteg ilyen füzetem, lapom gyűlt össze, amiket időként szeretek elővenni és átolvasni. Kicsit nosztalgiázom, miközben részben sikerül visszakerülnöm abba a világba, amiben éppen akkor voltam. Most is ezt tettem, előkerestem az írós dobozomat, ami telis tele van ezekkel a füzetekkel és elkezdtem olvasni. Jó volt visszacsöppenni, látni, hogy mennyi ötletem volt, és hogy akkoriban még mennyire másképp gondolkodtam.

Ezek után pedig el is jutunk A pálya szerelmeseihez, hiszen ezt aktívan írtam. Talán akad még olyan, aki emlékszik erre a történetre és talán, ha most visszagondol, ugyanazok a gondolatok ébrednek benne, mint ami bennem is. Annyi előnyöm nekem van, hogy van egy rejtett blogom, ahol több történetem is fent van, ahol vissza tudok olvasni, ahol ennek a regénynek minden fejezete megtalálható. Szintén jó szokásom, hogy visszafelé haladok a részekkel, ami lehet, hogy fura, viszont „írói” szemmel nekem hasznos, mivel így mindig rögtön megtalálom a logikai bakikat és őszintén ebben rengeteg van. Persze ezeken kívül rengeteg más hiba is van benne, ami annak idején vagy fel se tűnt, vagy akkor még nem számítottam annak.

Azt hiszem, kijelenthető, hogy túl sokáig nyújtottam, igazi rétes tészta lett belőle, a főszereplőmet most legszívesebben felpofoznám és közölném vele, hogy egy normális, érett nő nem csinál ilyet. Igaz, egy húsz, huszonegy éves lányról beszélünk, ennek ellenére eléggé kiakadtam a cselekedetein, amit egyébként én írtam meg és ami évekkel ezelőtt még tökéletes volt a számomra. A kialakított szerelmi háromszögről nem is beszélve, ami eredetileg nem is szerepelt a terveim között, valahogy mégis ez lett a végeredménye. Mindemellett pedig ott van az a tény is, hogy szinte minden olyan gondolatfoszlányt beleírtam, ami akkor az eszembe jutott. Azóta persze rengeteget változtam, ahogyan a gondolkodásom és a stílusom is, most már biztos másképp alakítanám a cselekményeket és a karaktereket is. Főleg, hogy anno terveztem egy második évadot is, aminek el is készült a prológusa és az első fejezet negyede, amitől szintén csak a fejemet fogtam. Kicsit hihetetlen, hogy tényleg összehoztam mindezt és senki nem volt, aki felnyitotta volna a szememet, hogy hé, ez így totál elképzelhetetlen, vagy ha komolyan gondolod, akkor egy pasi se venné komolyan a főszereplődet. Természetesen én se hiszem azt, hogy akkor sértődés vagy hiszti nélkül sikerült volna lereagálnom egy ilyen jellegű kritikát, esetleg más épp az ellenkezőjéről biztosított volna, most mégis úgy gondolom, hogy a korábbi vélemény írók is hasonlóan írnának a sztoriról, mint most én.

Mielőtt bárki arra gondolna, hogy akkor én most nekiugrok ennek a sztorinak és újraírom az egészet, szólók, hogy nincs a terveim között, legalábbis most biztosan nem. Korábban már pedzegettem, akkor el is kezdtem az alapon dolgozni, amit régen eléggé elhanyagoltam, jelenleg viszont nem akarom még ezt a nyakamba akasztani, hiába egy fontos pontról van szó az életemben, mert ez az volt. Egyszerűen csak néha jólesik visszaolvasni mindazt, amit korábban alkottam, ráadásul jó is volt egy kicsit visszacsöppenni abba a világba, amiben évekig otthonosan mozogtam. Néha jó visszatérni a gyökerekhez és talán így sikerül visszarázódnom az írásba, illetve újra ugyanazon a szinten elképzelni a jeleneteket, ahogyan annak idején ment.